Sosem tudtam megérteni, hogy miért nem alakulhat ki jó szomszédi viszony, ha kiderül rólad: egyetemista vagy.

Ötödik éve élek ebben a városban, öt év alatt költöztem négyszer, a város négy részébe. Egy olyan Budapesti albérletet sem tudtam találni eddig, ahol jó viszony alakult volna ki a szomszédokkal. Egyet megtanultam: óvakodni kell a kedves házi néniktől.

            Ha jól emlékszem, a harmadik albérletem volt a városban, egy negyedik emeleti lakás, kedves arcú öreg nénikkel és bácsikkal. Beköltözésem másnapján csengettek az ajtón, kinyitom és egy aranyos nénike áll velem szemben, kezében egy tányérral és benne valami süti. Ó, ilyen melegszívű fogadtatásban még nem volt részem, amióta a városban laktam, de akkor ott állt a nénike, mosollyal az arcán és kezében egy tál sütivel. Elmondta, hogy ő a szomszéd néni és csak üdvözölni szeretett volna bennünket, meg hogy ha valamire szükségünk lenne, ő mindig itthon van, mert tudniillik nyugdíjas már.

Én mosolyogva elfogadtam, behívtam volna, de nem jött, ezért elvettem a sütit és rácsuktam az ajtót.

            Teltek a napok nagy boldogságban, kedves szomszédokkal a negyedik emeleti lakásban. Igen ám, de eljött a házavatás napja, mert ugyebár szokás az ilyen, és meghívtunk pár ismerőst, csendesen iszogattuk a bort a konyhában, amikor csöngettek. Furcsa volt, mert este tizenegy körül lehetett, és ilyenkor már alszanak a szomszédok.

            Ajtót nyitottam és ott állt velem szemben a kedves nénike fenyegető arckifejezésre cserélve a mosolyt az arcán. Elmondta, hogy ő nem tud aludni, mert túl hangosan beszélgetünk, és ő úgy gondolja, hogy túl sokan vagyunk egy ekkora lakáshoz képest, és örülne, ha aki nem ide tartozik, az szépen hazamenne.

            Mivel a dolgok nem épp úgy működnek, ahogy a szomszédok diktálják, természetesen megnyugtattam a nénit, hogy nem leszünk zajosak és nem tart majd sokáig, nemsokára elmennek a vendégek, menjen szépen ő is haza és nyugodtan feküdjön le. El is ment, és úgy tűnt, megértette.

Lejárt az este, eljött a másnap, senki nem panaszkodott, senki nem haragudott, senkit nem zavart az előző esti összejövetel. De ez csak a látszat volt: a kedves szomszédokból szörnyű szomszédok lettek. Elmesélem mit is jelent ez.

            Mivel mi nem voltunk hajlandóak szót fogadni egy idős néninek, ezért bosszút állt rajtunk, mégpedig azzal, hogy folyamatosan hazugságokkal hívta fel a tulajdonost: legtöbbször azért, mert túl hangos a televízió, vagy a rádió megy túl sokat, és hogy mi nagyon gyakran járunk haza késő éjszaka, és nem egyedül. Nem tudom mi köze volt hozzá, hogy ki mikor kivel érkezik haza, vagy épp mikor megy el otthonról, de minden kis butaságért hívta a tulajdonost, aki lassan hetente kétszer-háromszor jött át hozzánk figyelmeztetni, hogy a néni nagyon haragszik és sokat zavarjuk a szomszédokat.

            Mit volt mit tenni? Nem volt választásunk és költözni kellett. Jó szomszédi viszonyunk két napig tartott, és így éltünk le két hónapot: zaklattak, zavartak és felügyeltek bennünket. Minden lépésünket lesték, rendesen hallani lehetett, amikor kiléptünk az ajtón, hogy valaki leskelődik a másik ajtó mögött. Zavaró volt, de tanultunk belőle: sosem engedünk be szomszédokat sütivel vagy tállal a kezükben, mert csak baj hozhat ránk.

Üdv:Réka

Első albérletünket megtalálni talán a legnehezebb dolog, mivel még nagyon kezdők vagyunk és hiszékenyek. Nem vagyunk tisztában az albérletekkel járó apró problémákkal, melyek már, az első napokban megjelennek.  Azt sem tudjuk, hogy minden, amit a tulajdonos mond a lakásról, az nem igaz, sőt az is megtörténhet, hogy minden épp az ellenkezője lehet.

Az első lépés, amit teszünk, hogy veszünk egy újságot vagy az interneten végignézzük az albérletes portálok kínálatait a kiadó lakás-ok leírását és kiválasszuk azokat, amelyek a legmegfelelőbbnek tűnnek nekünk. Ezután kezdjük el keresni, megnézni a lakásokat, melyek első látásra mind nagyon szépek, mind otthonosnak tűnnek. Eddig még nincs probléma, de oda kell figyelni minden kis apró részletre, melyet kezdőként még nem tudunk behatárolni.

Nos, én is elkövettem hibákat első albérletem megkeresésekor, mivel az első lakásba teljesen beleszerettem, mert olyan régimódi és otthonos volt. Ami a legjobban vonzott benne, hogy nem egy tömbház x emeleti lakása volt, hanem egy csendes környék aranyos házikója. Nem volt nagy, hanem pont olyan, amilyenben el tudtam képzelni életem első lépésének megtételét: az önállóvá válást.

Kivettem a lakást, beköltöztem, berendezkedtem és boldogan éltem, amikor egy napon kezdtek megjelenni az első problémák. A fűtés feladta a szolgálatot, az ablakok nem szigeteltek rendesen, és ez a kettő együtt elég nagy problémát tudott okozni: hideg volt a lakásban. 

A meleg víz mondhatnám úgy is, hogy egyik napról a másikra elfogyott, ami megint csak gondot okozott, hiszen alapszükséglet a tisztálkodás és hideg vízben elég kellemetlen.

Mivel téli hónapok következtek és a hideg is egyre nagyobb lett, kellemetlen volt hidegben üldögélni esténként az alig működő televízió előtt.  Természetesen felvettem a kapcsolatot a tulajdonossal, aki azzal vigasztalt, hogy ez egy régi ház és néha előfordulnak hasonló problémák, de hogy ezek orvosolhatóak és meg is fogja tenni.  Egy hét után feladtam a várakozást, ismét felhívtam, hogy most már igazán orvosolhatnánk a problémákat és küldhetne valami szerelőt, mert ez az ő dolga és én mivel még nagyon fiatal voltam az effajta problémák megoldására, nem tudtam hol kellene kezdeni a megoldásokat.

Válaszul csak annyit kaptam, hogy megoldja, de belefeledkezett, mert rengeteg dolga volt. A szerelők rá pár napra meg is érkeztek, és próbálták helyrehozni a károkat, melyek hetek alatt csak sokasodtak, és egyre több dolog kezdett előbukkanni innen-onnan.

Megoldódott minden, meleg víz lett és fűtés, az ablakok is mintha jobban tartották volna a meleget, de nekem már nem tetszett annyira és ezért úgy döntöttem, mégis csaj jobb lenne egy tömbház lakás, és elindultam megkeresni következő otthonomat.

Tanultam az esetből, és az óta is próbálok odafigyelni a hasonló dolgok elkerülésére. Albérlet kereséskor első szempontnak mindig a fűtés és vízvezetékek ellenőrzése kerül.

            Meglepő dologra döbbentem rá nem is olyan régen: a pénz még a barátságnál is fontosabb.

A történet 2010 őszén kezdődött, amikor egy új lakótárssal bővült „kis családunk”: négyen béreltünk egy négyszobás lakást, amikor hirtelen úgy hozta a sors, hogy egyik lánynak mennie kellett és mi egy újat kerestünk helyette. Az új lány régi ismerősünk és barátunk volt: eljött megnézte a szobát, a lakást és rá pár napra be is költözött hozzánk.

           Az első albérlet díjat rendesen kifizette, semmi probléma nem volt, de a második alkalommal furcsa módon felszívódott.

Délkörül épp hazafele jöttem és találkoztam vele a tömbház előtt: „dolga van a városban” - mondta nekem és azzal el is búcsúztunk, hogy majd otthon találkozunk.

Eltelt a délután és vártam rá, mert épp lakbérfizetési nap volt és a tulajdonos jött volna a pénzért. Én már ideges voltam és hívtam, de a telefonra nem válaszolt, gyakorlatilag felszívódott. Nem emlékszem már tisztán, de valamilyen okból a tulaj elhalasztotta a találkozót és nem ugrott be aznap este, elhalasztotta másnapra. Megnyugodtam picit, hisz időt kaptam és nem lett probléma.

De sajnos a lány másnapra sem került elő, a telefonra sem válaszolt, csak valamikor délután, amikor közölte velem, hogy hazautazott valamilyen családi probléma miatt, és nem volt ideje szólni. Én közöltem vele, hogy szükség lenne a lakbérre, amire ő azt állította, hogy a szobájában az asztalon van a bankkártyája és vegyük le róla a pénzt.

           Megnyugtató volt hallani, hogy mégsem becsapás az egész családi története, és mégsem lesz probléma az esetből. Igen ám, de a bankkártya az sehol nem volt, fél délután kutattunk a szobában, de az a fránya bankkártya felszívódott és persze vele együtt a kislány is: hisz hívásunkra ismét nem kaptunk választ.

Eljött az este, a tulajdonos jött a pénzért, mi meg elnézését kérve, odaadtuk amink volt, és megígértük, hogy a hiányzó összeget is megkapja, amint fel tudjuk venni a kapcsolatot a negyedik személlyel.

           Én tiszta idiótának éreztem magam, hogy nem találok meg egy bankkártyát és nem tudtam elképzelni, hogy hazudna a lány, mert a barátság az barátság és biztosan nem fordulhat elő.

Pedig igaz volt: a lány végül előkerült és bocsánatot kérve hozta a pénzt, viszont jelezte azt is, hogy a bankkártyája elveszett és sajnálja az egészet.

           Mi megbocsátottunk és hittünk neki, és kezdtük is elfelejteni az egészet, addig, amíg hazugságon nem kaptuk. Hazafelé tartottam, amikor egy közös ismerősünkkel találkoztam, aki lelkesen mesélt a lakótársammal közös hétvégéjéről. Én nem értettem, hisz lehetetlennek tűnt, elvégre a lány azon a hétvégén nem is volt a városban. Vagy mégis?

           Hazaértem és dühösen mentem a szobája felé, benyitottam, mert szerettem volna megkérdezni, mégis mi ez az egész. Nem volt otthon, de találtam egy ismerős bankkártyát az asztalon. Most már világos volt a történet, hazudott. Szembesítettük, hogy tudunk a nagy családi hétvégéről, a bankkártyáról.

Magyarázkodni próbált, de egyértelmű volt, hogy az egész történet az elveszett kártyáról, az otthoni hétvégéről csak mese. Hazugsága miatt estére már nem tartottuk sem barátunknak, sem pedig lakótársunknak.

Ha találkozunk az utcán, nem köszön és minket tart hibásnak, holott ő volt az, aki nagyot hibázott azzal, hogy megpróbált becsapni és kellemetlen helyzetbe hozott.

Elképesztő, hogy az emberek mennyire bizalmatlanok embertársaikkal szemben és megrendítő, hogy elvárásaikért cserébe szinte semmit nem hajlandóak nyújtani.

Az igénytelenség határát súrolja néhány albérlet, de a tulajdonos elvárásai hatalmasak tudnak lenni, még akkor is, ha csak egy koszos kis lyukat adna cserébe.

            Nem tudom találkoztatok-e ti is már hasonló esettel, de ez bizony kriminális, hogy mennyit kérnek és várnak egyesek, és milyen keveset hajlandók adnak cserébe. Én a legutóbbi kiadó lakás keresési akciómkor furcsa dolgokat véltem felfedezni, olyan lakásokkal találkoztam, ahol vagy a konyha nem volt olyan állapotban, hogy a következő reggelimet ott fogyaszthassam el, vagy fordítva, a szobákhoz képest a konyha volt túl „feldíszítve”.

Nem azt mondom, hogy álomlakást akartam, de véleményem szerint igénytelenség úgy kiadni egy lakást, hogy egyik részét felújítom, a másik pedig omlik rám. Legyen inkább középszerű, mint fényűző konyha, de lepukkant szobák.

            Arról meg ne is beszéljünk, hogy egy ilyen lakás reklámozásáért mit meg nem képesek tenni a kedves tulajdonosok. Mert igazán mondhatnám kedvesnek is őket, ha nem tudnám, hogy minden szó mögött csak az áll, hogy mindenáron rám sózza az albérletét, de az árból se nagyon hagyjon ki.

            Az első, ami talán a legmegrendítőbb lehet, hogy miért érdeklődik a kedves tulajdonos arról, hogy mennyit keresek, hogy hol dolgozom, vagy dolgozom-e egyáltalán még mielőtt kimondanám, azt a bűvös szót, hogy érdekel a lakás. Netalán attól tart, hogy szórakozásból mozi helyet járok lakásokat nézni? És ha már tényleg ki akarja adni, akkor meg ne faggasson az anyagi állapotomról, illetve a munkahelyi viszonyomról, mert igazán idegesítő a bizalmatlansága és frusztráló az érdeklődése.

            Néhány tulajdonos mintha csak egy jó beszélgető partnert keresne, a délutáni teához storyzgat, időt nem ismerve történeteket mesél, pedig én csak egy tetőt szeretnék a fejem fölé pár hónapig, vagy pár évig, és igazán nem vagyok kíváncsi az ő első albérletének milyenségére, és arra sem, hogy mikor és kivel költözött először albérletbe, milyen volt, mennyiért és milyen nehéz volt akkor. Nem vagyok kíváncsi, mert most nem az van, és nem érdekel, mert talán nem is igaz, csak egy kis reklám az ő lepukkant lakásához, amit kérésre sem akar felújítani, de ö ragaszkodik a felülárazott lakásához, amiből sehogy nem engedne, inkább bukjon havi pár tíz ezret, de akkor sem.

            Felújítás senkinek nem erőssége, habár ráférne egy kis takarítás, és a falakat sem ártana újrafesteni, de kérésemre sem teszi meg, mert túl sokba kerülne az neki. Akkor meg mit vár? Ki veszi ki így és ennyiért?

            Képtelen dolgokkal lehet találkozni, hihetetlen történeteket lehet hallani.

Elvárásaik hatalmasak, de lakásukra igénytelenség jellemző, és arról ne is beszéljek, hogy a szobatiszta kisállatokat sehol nem látják szívesen, mert a szomszédok mit szólnak, és ez nagyon csendes ház, nem kell ide kutya vagy bármi.

Elég nehéz megtalálni a megfelelőt a megfelelő áron, de sok kutatás és türelem után, egyszer csak beléphetünk a következő otthonunkba.

Üdv:

Luca

            Manapság mindenkit foglalkoztató kérdés: albérlet, vagy vegyem meg életem első, saját lakását. Mindkét választási lehetőség elég nagy felelősséget és körültekintést igényel, hiszen mindkettő költséges és meghatározza életünk következő jó néhány évét, de melyik a jobb megoldás?

            Én több mint négy éve élek albérletben, és ez idő alatt négyszer költöztem, mégsem fordult meg a fejemben még az, hogy esetleg jó volna már egy saját lakás. De mi van azzal, aki mégis csak saját lakást szeretne már, mert elege lett a tulajdonosokkal való veszekedésekből, és az ezzel járó rengeteg problémából. Manapság, ahhoz, hogy egy ekkora méretű tervet valaki meg is tudjon valósítani, mindenekelőtt rengeteg pénzre van szüksége, amit legkönnyebben bankból kaphat meg.

            De mivel jár a lakáshitel? Ahhoz, hogy hozzájuthasson az ember, először is fedezete kell legyen, amiből a havi törlesztést tudja fizetni. Rengeteget lehet hallani a bajba jutott adósokról, akik feje fölül már a házat készülnek elvenni, mert nincs miből fizetnie. A fedezet nélküli hitelek azok, amelyek a legnagyobb bajba sodorhatják az ügyfelet, mivel az ilyen esetek nagy részében a pénz elmegy a lakásra, de a kölcsönt attól még havonta fizetni kell.

              Tehát mindenképp csak annak érdemes lakáshitelben gondolkoznia, akinek megvan rá az elegendő fedezete. Igaz, hogy megvan legalább a saját lakás, de mit ér vele, ha azon kell aggódni, hogy miből lesz kifizetve a következő havi részlet, amellett, hogy még meg is kell élni valamiből. Tehát manapság jól meg kell gondolni, hogy albérletbe költözzünk, vagy lakáshitelt vegyünk fel. Az ingatlanok ára egy fél vagyon, és biztos jó ötlet minden pénzünket belefektetni, hisz úgysem lesz a mienk az a lakás, csak húsz-huszonöt év múlva, ha már lejárt a hitelünk. Akinek viszont biztonságot jelent a négy fal, amely között mindennapjait tölti, a sajátja, annak érdemes megkeresni a legmegfelelőbb hitelkonstrukciót és megvenni a saját lakást.

              Akit viszont nem zavar az évi minimum egy költözés, annak ajánlatosabb bérelni a lakást és spórolni, és csak majd megvenni egy saját ingatlant. Igaz, hogy ma sok ingatlan nyomott áron van és lehet keresgélni a legolcsóbbat és legjobbat, mégis azt ajánlják a tanácsadók, hogy nem érdemes a gatyánkat hiteltörlesztésre elverni és vagyonokat költeni egy ingatlanra, inkább válasszuk a bérlés-megtakarítás-befektetés módozatot, mely nem okoz annyi fejfájást sem. És még élni is marad idő.

Üdvözlettel:

Zsófi

           Kedves kis történetet osztok meg veletek, amely nem is olyan régen történt, de nagyon tanulságos. Tavaly tavasszal, én és még három  albérletet kereső lány, elindultunk körútra, hogy kiválasszunk egy mindegyikünknek megfelelő lakást. Minden jól ment, találkoztunk a tulajjal, aki kedves volt, megértő és segítőkész, és persze volt egy fantasztikusnak tűnő lakása. Nos, mi ki is vettük, mert milyen jó, hogy ilyen kedves, rendes tulajdonos nénit kaptunk, gondoltuk, nem lesz gond vele.

            Minden jól ment, egészen addig a pontig, amikor kezdett minden elromlani: eljött a vakációzás ideje, és mi hazamentünk, mert ezt ilyenkor így szokás. Semmi gond, mert egyetemistaként megszoktuk, hogy a tulaj néha ellenőriz minket, de képzeljétek csak, vakáció után a lakásunk nem épp úgy volt, mint hagytuk. A szekrényekben a ruhák feltúrva, az ágyban valaki aludt, és persze nem mi, mert mi nem voltunk ott. Érdekesebbnél érdekesebb dolgok bukkantak elő, innen-onnan, amikor rájöttünk, hogy a tulajdonos néni megengedte kislányának, hogy ott tartsa meg tizennyolcadik születésnapi buliját, azzal a feltétellel, hogy majd utána kitakarít. Hát takarítva volt, úgy ahogy, de tiszta volt a lakás, viszont abban nem voltunk biztosak, hogy mindenünk megvan, mert a jelek nem ezt mutatták.

         Reakciónk erre természetesen a mihamarabbi költözés volt, vagyis lett volna. Sajnos a szerződésünk egy évre szólt, és még csak pár hónap telt el azóta, hogy megkötöttük a tulajjal. Ő természetesen tagadta, hogy lett volna valaki a lakásban, amíg mi nem voltunk ott, csak a kedves szomszédok panaszkodtak a hangoskodás miatt, még jó hogy Ők legalább szóltak.

A szerződésünk kötött a lakáshoz, a tulaj mindent tagadott, a már nagy-kislány meg szintén. Sajnos nem volt mit tenni, ezért maradtunk.

És ne mondjam, hogy ez az egész még csak a kezdet volt: a kedves tulajdonos néni egyre gonoszabb kezdett lenni, és új szabályokat állított fel nekünk.

            Képzeljétek csak el, minden hó végén, lakbérfizetéskor rettegtünk, mert az volt a mániája, hogy mi nem annyian lakunk ott, amennyit ő tud. Ezt pedig abból következtette, hogy túl sok cipőnk van, mert lehetetlennek tartotta, hogy négy lánynak ennyi cipője legyen. Nos kedveseim, hát ezután jött a dolog rosszabb része, mert Ő mindenképp rajta akart kapni a csaláson, és hetente jött fel hozzánk és nézett körül a lakásban: ez abból állt, hogy váratlanul betoppant, benézett a lakás minden sarkába, ahol elbújhatott volna valaki és mindig megszámolta a cipőket az előszobában. Ha véletlenül valaki vásárolt egy újat, azt meg is jegyezte.

            Új törvényei közé tartozott az is, hogy fiúkat felhívni a lakásba szigorúan tilos. Ezzel csak annyi probléma volt, hogy mindegyikünknek volt barátja és az mivel jár? Természetes, hogy felhívod magadhoz, vagy nem? Mi természetesnek vettük és persze, hogy ellenőrzéskor fel is tűnt neki a férficipő. Vicces volt, mert nagyon kiakadt és hisztizett: mit képzelünk mi magunkról? Mi mindent képzeltünk, csak nem magunkról, hanem róla.

            Ezzel telt be a pohár kész, költözni kell. Titokban, de ismét lakáskeresésre adtuk a fejünk, és találtunk is elég hamar. Összepakoltunk és eljöttünk onnan, majd szóltunk neki, hogy jöjjön, mert beszélnünk kell. Jött is, és a beszélgetés címszó alatti találkozó veszekedésbe fordult, aminek a vége az lett, hogy Ő egy üres lakással maradt, mi meg egy új lakásban ébredtünk.

            A történet érdekes véget ért és meglepő fordulatot hozott a tulajdonos néni életében. Vitánk következménye az lett, hogy elköltözésünk után pár hónappal meghalt a tulajdonos néni férje. Hogy ez miért olyan érdekes? Elköltözésünkkor elkért tőlünk még egy plusz havi lakbért, mert nem szóltunk, hogy elmegyünk, de jelzem, ha bejelentjük nem enged eljönni. Vitánk utolsó mondata ennek eredményeként az lett, hogy „költse gyógyszerre az összes pénzt”.

Én nem hiszek az ilyen dolgokban, és még sosem történt hasonló velem, de most az egyszer bejött: tanulságként pedig elmondhatom, hogy a gonoszságért megfizet az ember.

Történetünk csúnya véget ért, de mindenikünk tanult belőle.

Üdvözlettel:

Kinga

     Albérlőként vagy akár tulajdonosként nem kevés kihívást jelenthet a saját vagy a család anyagi eszközeinek kezelése. Ha kibérelünk egy kiadó lakás -t fontos, hogy rendszeresen fizetni tudjuk kötelezettségeinket a albérlet tulajdonos fele így nem tesszük, kockára lakhatásunkat illetve a kauciónak sem kell búcsút mondanunk.  

Hogyan tudunk, megbirkózni sikeresen ezzel a kihívással? A válasz nem feltétlen a magas jövedelemben rejlik. Pénzügyi szakember azt mondják, a válasz azzal van kapcsolatban, hogy tudjuk, honnan jön, és hová megy a pénz, valamint azzal, hogy hajlandók vagyunk megfelelő ismereten alapuló döntéseket hozni. Ennek megvalósításához első lépésben költségvetésre van szükségünk.

Győzd le a hozzáállásod és készítés költségvetés!

Sokan attól félnek, hogy mások tájékozatlan és ostobának fogjak tartani ezért vonakodnak pénzügyi tanácsot kérni.  Ám az ilyen aggódás alaptalan. A pénzkezelés és a pénzkeresés eltérő jártasságot követel, és a legtöbb ember nem képzett a pénz kezelésére. A nagy átlag úgy végezi el a középiskolát, hogy többet tud a gúla térfogatáról, mint a spórolásról.

Mindemellett a költségtervezést relatíve könnyű megtanulni. Ez abból áll, hogy készítünk egy listát a jövedelemről, egy másikat pedig a kiadásokról, majd ezután a kiadásokat a jövedelmen belül tartjuk. A költségvetés elkészítése valójában élvezetet jelenthet, ha annak mintájára is élünk, az megelégedettséggel tölthet el bennünket.

Minden kezdet nehéz

Indítsunk azzal, hogy készítünk egy listát a jövedelmünkről. Legtöbbünknek ez nyilvánvalóan könnyű feladat, mivel általában csak pár dolgot foglal magában a fizetést, megtakarítás kamatát, és így tovább.

Ne számold bele a bizonytalan jövedelmeket, olyanokat, mint például a túlórákért kapott fizetés, a prémium vagy az ajándék. A pénzügyi tanácsadók arra figyelmeztetnek, hogy a bizonytalan jövedelemforrásokra való tervezés adósságba keverhet. Még ha hozzájutsz is ilyen jövedelemhez, úgy dönthetsz, hogy ezt magadra és családodra költöd egy nem mindennapi élvezetre, a szükségben lévőket segíted, vagy egy érdemes dolgot támogatsz vele.

A kiadásokról szóló lista elkészítése azonban egy kicsit rázósabb lehet. Sokak nem tudják megérteni, hova tűnik a nehéz munkával megszerzett pénzük. Erre egy jól bevált módszer létezik, egy hónapig minden családtag fog egy darab papírt, és minden egyes elköltött forintot felírunk. Még azt apró jelentéktelenek gondolt pénzt is feljegyeztük, amit egy csésze teára költöttünk. Minden nap végén rávezetjük az összegeket egy általam vásárolt költségvetési könyvbe.

Ha minden kiadást becsületesen leírsz, az segíteni fog bármilyen „titokzatos pénzt” is felderíteni, ami úgy tűnik, hogy csak úgy elpárolog. Ha azonban ismered a költekezési szokásaidat, úgy dönthetsz, hogy mellőzöd a mindennapi kiadások részletes felsorolását, és a havi kiadások listájával kezded el a munkát. Amikor kidolgozod a költségvetési listádat, ne felejts el olyan negyedéves, féléves, éves és más időszakos kiadásokat, mint például a biztosítás és az utólagos közmű elszámolás kifizetése.

Menyire leszel sikeres a költségvetésed?

Költségvetésed sikeres működése nagymértékben azon múlik, hogy az milyen valóságos. A rendszer nem fog működni, ha néhány dologra félretett pénzösszeg nagyon kicsi, és nem tudsz majd kijönni belőle egy hónapban.

A kiadásokat tartalmazó lista nélkülözhetetlen része a „Megtakarított pénzösszegek” rubrika. Míg sokan talán nem gondolnak arra, hogy a pénzmegtakarítás is költségnek számít, bölcsen teszed, ha a havi jövedelmedből valamennyit, de minimum 5 % vészhelyzetekre vagy különleges célokra különítesz el.

 A költségvetés egyensúlyba hozása azonban többet jelent annál, hogy készítesz egy listát a jövedelemről és a kiadásokról. Azt foglalja magában, hogy a kiadásokat a jövedelemből hozod ki, s ez azt is jelentheti, hogy csökkented a kiadásokat.

Ahogy kiröppenünk a családi fészekből, általában egy albérlet válik otthonunkká. Például akkor, ha az ember arra adja a fejét, hogy továbbtanul, egyetemista lesz. Döntésünket ilyenkor inkább a pénz határozza meg, mint a lakás állapota vagy berendezettsége. A lakás kényelmét a velünk lakó barátok, és a szaporán kortyolgatott sörök pótolják. Ha ezek megvannak, szobánk egyre otthonosabbá válik. Rájövünk, hogy szekrénynek nevezhetjük a kedvenc együttesünkkel kidekorált dobozt, vagy ágyunknak egy matracot. Mivel nincs ott anyukánk a rendetlenség is egyre közelebb férkőzik a szívűnkhöz.

Így eltelik négy év, utána a munkahely közelében levő kiadó lakás lesz az új otthonunk ami, már be van bútorozva, a dobozok jelenléte már nem tűnik annyira „cool-nak”. Aztán jönnek a gyerekek, ismét bővíteni kell, mi leszünk a rendetlenség ellenfelei anyánk helyett. Ha szerencsések leszünk, idővel saját lakásra is telik, és ha még szerencsésebbek, akad a birtokunkba egy olyan kiadó ház, amivel pótolhatjuk a fizetésünket.

Amint látjuk, életünket végig kísérik az ideiglenes otthonok sora. Van, amikor az albérlő szerepét öltjük magunkra, máskor pedig mi magunk adunk ki lakásokat. Mindig is fontos volt, hogy családunkat és magunkat biztonságban tudjuk, ez így van ősidőktől kezdve.

Lakásról, lakásra vándorolva felgyűlnek az emlékek életünk során, különböző időszakok illatát hozva el megint. Jelenleg is több száz albérlet Budapesten arra vár, hogy otthont adjon valakinek. Az albérletfigyelő, mint egy éber vadász kutya, követi a kiadó albérlet hirdetéseket. Mivel ez egy olyan üzletág, ahol sokat számít az emberek hozzáállása, sok probléma merülhet fel, sokszor érezhetjük magunkat tanácstalannak. Ezt is orvosolhatja szakértő kollegánk tanácsaival. A kiadó albérlet keresése sem egyszerű, ezért van szükség egy ilyen egységes rendszerre, ami tartalmazza az összes hirdetést.

Az albérletek a gazdasági válság idején sokaknak életformává vált, ami sokszor nem is épp olyan nagy probléma, mert különböző környezetekbe kerülve, más-más emberekké válhatunk.

Üdv:

Péter

Az elmúlt években nagy számmal épült szebbnél szebb új építésű lakások egész hada. Néhány kerület igen csak vezető pozíciót tölt be a felépített lakások számában itt éllovasként megemlíthetnék a XIII, VIII vagy akár XIV kerületet. Ez némiképpen felborította az addig egyoldalú albérlet piacot új lendületet adva neki. Pozitív hatása nem kérdőjelezhető meg elsősorban a bérlők számára nagyobb választási lehetőséget teremtett valamint igazi konkurenciát a már meglevő lakások számára a piacon, valamint motiválta a régebbi kiadó albérlet tulajdonosokat a lakásaik felújítására.

Kinek nem fordult mar meg a fejében, hogy új építésű lakásba költözzön mi tagadás rengeteg előnnyel, kecsegtet azonban némelyek számára a sok pozitívum helyett egy igazi kálvária volt váltani. Pár dolog, amit nem árt szem előtt tartani, ha új építésű albérletbe költöznél.

Nem túl gyakori, de egyik legkellemetlenebb probléma az új építésű lakásokban, amikor rosszul tervezik meg a fűtési rendszert. Ha a házban a kazánt alul méretezik, a lakásokba télen nem jut elegendő központi fűtés így a lakok csak villamos áram segítségével tudják  befűteni a lakást emiatt igen borsos árat kell pluszba megfizetniük a központi fűtésen felül akár havi 40 ezer forintjuk is bánhatja.

Egy másik igen gyakran tapasztalt probléma a földszinti lakások valamint az első emeleti lakások, ami alatt garázs van itt a szigetelés illetve gyenge fűtés miatt télen igen hidegek annak ellenére is, hogy havi 30 ezret ki kell fizetnünk a fűtésre.

Előfordul, hogy néhány esetben az új építésű társasházban a lakások csekély számban lettek csak eladva emiatt a beköltözök, igen magas rezsi árakkal kell számolniuk előfordult, hogy a 60 Ezer Ft bérleti díjra még egy 50 ezer rezsi költség is társult.

Kellemetlen meglepetés lehet, ha a tulajdonos szerint szomszédban levő alvó építkezés, beköltözés után pár nappal életre kell és elviselhetetlen zaj miatt új lakás után kell néznünk.

A penészesedés mindennapi probléma az új lakások esetében a rossz szigetelés miatt a legtöbb esetben a legfelső emeleti lakásokat érinti, illetve a külső falakkal rendelkező lakásokat ez nem kicsit zavaró illetve egészségtelen nem árt, ha alaposan körbenézünk, sajnos ezt egy tisztasági festéssel rövid ideig ezt el lehet tüntetni.

Sok lakóparkban lehetetlen több internet szolgáltató ajánlatából válogatni mivel egy szolgáltató úgymond egyed uralmat élvez, a társasházzal kötött szerződése miatt így kevésbé versenyképes árral kell beérnünk, illetve sok esetbe még komoly belépési összeget is kell fizetnünk.

Ezek tudatában minden esetbe javasolt elkérni a tulajdonostól az előző számlákat így megbizonyosodhatunk a kiadó lakás valódi költségeiről valamint néhány szomszéd tapasztalatával gazdagodva sokkal okosabban vághatunk bele az új lakásunk bérlésébe. 

Üdv:

Anna

Sok-sok rutint nélkülözve vágtam bele az első Budapesti albérlet megtalálásába, idő valamint pénz szűkében próbáltam egy ideális albérletet találni. Egyeztettem egy tetszetős lakás tulajdonosával, ami ellenértékben még az anyagi tűrés határomon belül volt és boldogan indultam a lakás megszerzésére. Minden terv szerint halad a lakás pompás, vagyis elfogadható kategória kauciót is sikerült felére letornászni, a lakásban mindenütt igazi antik bútorok díszelegtek sajnos a tulaj elfelejtette felújítani őket, de természetesen ez így is igen kedvező számomra.

Beköltöztem belvárosi környezet sok beton mindenütt és még több szmog és reggelik hallani a száguldó autók duruzsoló hangját ez itt igazi fővárosi hangulat és milyen rendes tulaj. Esténként kiültünk az erkélyre a két enyhén megroggyant antik fotel igazi kényelmes üllő alkalmatosságnak bizonyult. Egy fáradságos nap után kimentem az erkélyre, hogy kényelmesen elnyúljak a már jól bevált fotelemen ám ekkor igazán nagy megdöbbenésemre a fotelek már sehol nem voltak ám helyettük két igen megviselt gazdaságos műanyag fehér szék tetszelgett, ami komfortban nem vehette fel a versenyt a jó öreg fotelokkal. Gondoltam ez valami tréfa lehet átnyúlt a szomszéd és kicserélte így próbál ismerkedni, de azért felhívtam a tulajt, de csak ezután lepődtem meg igazán.

A tulaj, amíg nem tartózkodtunk otthon bejött és egy két dolgot elvitt többek közt a régi fotelt, mert nem szeretné, ha azok tönkre mennének. Próbáltam elmagyarázni neki, hogy ragaszkodom a régi fotelekhez továbbá ez nem túlzottan korrekt hozzáállás a részéről, ha távollétemben a lakásba bemegy és a dolgaim közt rendezkedik de ö ragaszkodott az álláspontjához fogalma nem volt mi a problémám igazán. Felsorakoztattam néhány józan érvet, de nem jártam túl nagy sikerrel így ö továbbra is távollétünkbe bejárogatott szerelgetni, javítgatni a lakásba. Ez komoly feszültség forrás lett számunkra egy olyan komplikáció, amire nem igen létezett sok megoldás. Ám egy reggel komoly fordulatot következett be a kedves tulajdonos reggel korán kelt, mert volt egynéhány tennivalója az én bérelt lakásomba, ébredeztem kulcscsörgés és nyílik az ajtó és ott áll ő a szorgalmas tulaj javítana ismét, rám néz, csak vigyorgok, valamit mondani készül, de szavába vágok kifele felmondók részemről ennyi volt. Szomorúan kihátrál, már majdnem megsajnálom, szegény duplán kell idefáradnia, gondolom neki megérte.

Konklúzió számomra egyértelmű, érdemes a tulajról némi infót begyűjteni esetleg az előző lakoktól vagy akár szomszédoktól.