Sosem tudtam megérteni, hogy miért nem alakulhat ki jó szomszédi viszony, ha kiderül rólad: egyetemista vagy.

Ötödik éve élek ebben a városban, öt év alatt költöztem négyszer, a város négy részébe. Egy olyan Budapesti albérletet sem tudtam találni eddig, ahol jó viszony alakult volna ki a szomszédokkal. Egyet megtanultam: óvakodni kell a kedves házi néniktől.

            Ha jól emlékszem, a harmadik albérletem volt a városban, egy negyedik emeleti lakás, kedves arcú öreg nénikkel és bácsikkal. Beköltözésem másnapján csengettek az ajtón, kinyitom és egy aranyos nénike áll velem szemben, kezében egy tányérral és benne valami süti. Ó, ilyen melegszívű fogadtatásban még nem volt részem, amióta a városban laktam, de akkor ott állt a nénike, mosollyal az arcán és kezében egy tál sütivel. Elmondta, hogy ő a szomszéd néni és csak üdvözölni szeretett volna bennünket, meg hogy ha valamire szükségünk lenne, ő mindig itthon van, mert tudniillik nyugdíjas már.

Én mosolyogva elfogadtam, behívtam volna, de nem jött, ezért elvettem a sütit és rácsuktam az ajtót.

            Teltek a napok nagy boldogságban, kedves szomszédokkal a negyedik emeleti lakásban. Igen ám, de eljött a házavatás napja, mert ugyebár szokás az ilyen, és meghívtunk pár ismerőst, csendesen iszogattuk a bort a konyhában, amikor csöngettek. Furcsa volt, mert este tizenegy körül lehetett, és ilyenkor már alszanak a szomszédok.

            Ajtót nyitottam és ott állt velem szemben a kedves nénike fenyegető arckifejezésre cserélve a mosolyt az arcán. Elmondta, hogy ő nem tud aludni, mert túl hangosan beszélgetünk, és ő úgy gondolja, hogy túl sokan vagyunk egy ekkora lakáshoz képest, és örülne, ha aki nem ide tartozik, az szépen hazamenne.

            Mivel a dolgok nem épp úgy működnek, ahogy a szomszédok diktálják, természetesen megnyugtattam a nénit, hogy nem leszünk zajosak és nem tart majd sokáig, nemsokára elmennek a vendégek, menjen szépen ő is haza és nyugodtan feküdjön le. El is ment, és úgy tűnt, megértette.

Lejárt az este, eljött a másnap, senki nem panaszkodott, senki nem haragudott, senkit nem zavart az előző esti összejövetel. De ez csak a látszat volt: a kedves szomszédokból szörnyű szomszédok lettek. Elmesélem mit is jelent ez.

            Mivel mi nem voltunk hajlandóak szót fogadni egy idős néninek, ezért bosszút állt rajtunk, mégpedig azzal, hogy folyamatosan hazugságokkal hívta fel a tulajdonost: legtöbbször azért, mert túl hangos a televízió, vagy a rádió megy túl sokat, és hogy mi nagyon gyakran járunk haza késő éjszaka, és nem egyedül. Nem tudom mi köze volt hozzá, hogy ki mikor kivel érkezik haza, vagy épp mikor megy el otthonról, de minden kis butaságért hívta a tulajdonost, aki lassan hetente kétszer-háromszor jött át hozzánk figyelmeztetni, hogy a néni nagyon haragszik és sokat zavarjuk a szomszédokat.

            Mit volt mit tenni? Nem volt választásunk és költözni kellett. Jó szomszédi viszonyunk két napig tartott, és így éltünk le két hónapot: zaklattak, zavartak és felügyeltek bennünket. Minden lépésünket lesték, rendesen hallani lehetett, amikor kiléptünk az ajtón, hogy valaki leskelődik a másik ajtó mögött. Zavaró volt, de tanultunk belőle: sosem engedünk be szomszédokat sütivel vagy tállal a kezükben, mert csak baj hozhat ránk.

 

Üdv:Réka

A bejegyzés trackback címe:

https://alberleterzes.blog.hu/api/trackback/id/tr1003404574

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

szamaritánus 2012.11.30. 11:46:12

lehet, hogy sokan nem hinnének a csendesen borozgatós sztoriban, nekem is csak azért sikerül, mert az eggyel ezelőtti albérletünk alatt egy igazi őrült lakott, akinek az volt a meggyőződése, hogy a padlónkat megbontották, ezért az is lehallatszik hozzá, ha a konyhában mezítláb járkálunk. az önkormányzatot uszította a tulajra, kijöttek megvizsgálni a lakást, és persze semmit nem találtak. vannak ilyenek, de azért csendben borozgatni is lehet úgy, hogy az csak neked csendes :)

Virtual Hopper 2013.01.15. 16:33:44

laktam en is alberletben, volt nekem is. hogy olyan vekony volt a fal. hogy szinte minden athallatszott, uj albit kellett keresni expressz alberlet.hu alberletkiraly.hu stb.. telefonalgatasok aran szerencsere meglett. akkor elore rakerdeztunk eleg vastagoke a falak:)
süti beállítások módosítása